Wolf Notker: Szánj időt magadra, hogy életed legyen című könyvének szubjektív feldolgozása fejezetenként. Minden részből választok egy gondolatot, amely köré a gondolataimat fonom. A könyvajánlót itt olvashatod el!
Második fejezet: A nagy kérdés
A képet mesterséges intelligencia alkotta
„Ezen a világon semminek nincs örök értéke. Használd az idődet, és ne pazarold, egy napon véget ér. Semmiféle világi dologhoz ne ragaszkodj. Összpontosíts most az igazi értékekkel bíró dolgokra. „
Születésünktől kezdve az állandóságot keressük. A változások megélése kisebb-nagyobb stresszként van jelen az életünkben.
Pedig egyetlen dolog állandó: a változás.
Gondolkodtál már azon, hogy mi okoz feszültséget egy változás során?
Néhány lehetséges gyökérok:
- A jövő bizonytalansága
- A megszokott (hely, emberek, tevékenységek) hiánya
- A komfortzónából való kibillenés (kényelem)
Ha szuperérzékeny a memóriád, talán még emlékszel az óvodás éveidre, de szerintem legtöbbünknek iskolás kortól vannak emlékeink.
Mi az, ami eszedbe jut, amikor visszagondolsz a 7-10 éves korodra?
- Tárgyak, amikkel játszottatok?
- A házi feladat, amit ügyesen oldottál meg, esetleg nem sikerült?
- Érzések, hangulatok, illatok, nevetések (esetleg szomorúságok)?
Talán nem túlzás, ha azt mondom, az emberek nagy része már nem emlékszik arra, mennyire volt drága a ruhája, ki mit hozott reggelire, de arra igen, hogy milyen volt az a
Minőségi idő
amit együtt töltött a szeretteivel, barátaival.
Életem során többször költöztem másik városba. Amikor otthonról kollégiumba kerültem, majd az első közös lakhelyünkre Zalába, 7 évvel később pedig a mostani otthonunkba.
Ezek a költözések, vagy a lakásfelújítás időről időre emlékeztet, mennyi felesleges dolgot halmozunk fel, amiről a beszerzés pillanatában azt gondoljuk, nagyon értékes, de aztán meg is feledkeztünk róla.
Mi az, ami számodra MOST az igazi értékekkel bíró dolog az életedben?
Amikor fiatalok vagyunk és nincs pénzünk, akkor azért dolgozunk, hogy több legyen és elfelejtünk örülni az egészségünknek, gyönyörködni a természet szépségében.
Középkorúként dolgozunk, hogy mindent előteremtsünk a gyermekeink számára, de közben a velük töltött minőségi idő elveszik.
Idős korunkban viszont, ha megkérdezzük a gyerekeinket, mit kaptak tőlünk, nem a drága cipőt vagy a legmodernebb számítógépes játékot fogja említeni, hanem azokat a közös élményeket, amiket együtt éltünk át.
Tanuljunk az óvodásoktól, kisgyerekektől. Ők még tudnak tiszta szívvel adni és megélni a pillanatot!
Egy-egy rajz, egy szeretlek felirat jobban megdobogtatja a szívet, mint a drága ajándékok. Egy ölelés, egy jó szó többet ad, mint sok pénz.
Használjuk ki az időt! Ady Endre szép versét hoztam ehhez a fejezethez olvasnivalónak. Elgondolkodtatóan őszinte gondolatok az életről.
“Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!…
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szivem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen…
…De nincs erőm íly nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!…”
Ha érdekel a többi gondolat is, kattints!
1 című bejegyzés “A nagy kérdés” gondolatot, hozzászólást tartalmaz