Könyvajánló – Notker Wolf: Szánj időt magadra, hogy életed legyen

A könyv, amit hoztam abban a percben fontossá vált számomra, amikor megláttam.

Nyáron Bakonybélben jártam, a bencés monostor könyvesboltjában talált rám ez a kiadvány.

Éppen akkor a Legyél profi időtervező tanfolyam anyagán dolgoztam, így már a cím felkeltette az érdeklődésemet. Gyorsan el is olvastam, azóta alapmű lett az életemben.

Szánj időt magadra, hogy életed legyen.

Már a könyv címe elgondolkodtató, hiszen legtöbben a rengeteg teendő közepette pont saját magunkat helyezzük háttérbe.

Az író Wolf Notker, bencés szerzetes, aki 21 évesen lépett be a rendbe. Müncheben és Rómában tanult filozófiát és teológiát, doktorált, majd Rómában természetfilozófiát tanított. Élete során legalább annyit utazik, mint egy nagycéges menedzser.

Időzsonglőr, mint ahogy sokan azok vagyunk. Ízlésében változatos, a rockzenét és a gregoriánokat egyformán kedveli. Hogyan férhet bele ennyi féle tevékenység egy életbe? – kérdezhetjük.

Wolf Notker a saját életbölcsességét osztja meg ebben a könyvben érthetően, egyszerűen, hitelesen a laikusok és nem hívők számára is használható formában.

Rengetegszer hallom ismerősöktől, hogy arra már nem jutott idő, hogy pihenjek, feltöltődjek, megszépüljek, vegyek egy forró fürdőt, stb.

Nekem ebben a könyvben az tetszett a legjobban, hogy minden mondata értéket közvetít. AHA élmények sorát okozza. Olyan igazságokat tár az olvasó elé, amelyeket azonnal használható tudássá lehet konvertálni.

A könyv íve is megragadott.

Az öröm forrásától indulva tekinthetünk a munkára, kiégésre, a feltöltődésre, majd gyakorlati leckét mutat arra, milyen módon élhetjük meg a nehézségeket, hogyan ne darabolódjon szét a figyelmünk és legyünk jelen a másik emberek életében. Olvashatunk türelmetlenségről és várakozásról, ezek kezeléséről. A hála, mint időforrás is megjelenik.

Az örömről így ír:

„Ahhoz, hogy örömöt találj az életben, el kell fogadnod az életet olyannak, amilyen. Az élet véges. Az emberek pedig nem tökéletesek. „

Természetesen nem varázsütésre változik meg az életem azáltal, hogy elolvasom ezt a mondatot, de ha nem a tökéletest és végtelent keresem, ha el tudom fogadni, hogy már nem leszek 20 éves és élvezem a saját koromban való létet, akkor tudok a JELENBEN élni, megélni a pillanat adta szépségeket.

Egy másik fejezetben ezt olvasom:

„A napunknak van egy állandó rendje. Ez a ritmus segít tudatosítani: abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy sok időt szánhatok imádságra. Amikor ott állok az átjáróban a templom előtt, ahol az imához gyülekezünk mi, szerzetesek, az imádság előtt ott hagyok mindent, ami foglalkoztat, még a legnagyobb aggodalmaimat is. Ezek mind várhatnak egy fél órát. Most csak az Isten és az Istenre figyelés fontos. Aztán hirtelen rájövök, hogy ez nem csak az ő ideje, hanem az enyém is. Az idő, amit Istennek szánok, számomra is ajándékká válik.”

Lefordítva a saját életemre: amikor valamit csinálok, ami nekem fontos (baráti találkozó, gyermekemmel töltött idő), tegyem le a csomagomat az ajtóban, hagyjam az ajtó előtt. A problémák nem szaladnak el, akkor sem, ha leveszem a fókuszt róla. Azt a néhány órát, percet, amit magamra, a családomra, barátaimra szánok, teljes jelenléttel tegyem. Néhány perc nyugalom, lelassulás, befelé fordulás lendületet ad a tovább haladáshoz.

Próbáld ki Te is és megtapasztalod, hogy az energiák Benned is áradni kezdenek.

Egy utolsó gondolatot hadd osszak még meg, ami a háláról szól:

„Aki hálás, nem siet, mert a hálás ember képes megállni néha. A hálát csak ilyen megállásokkor érezhetjük igazán. Hálás vagyok bizonyos konkrét pillanatokban, például mikor egy hegyi legelőn ülök, és azt mondom: Uram, Istenem, ez mennyire szép! De nagy kegyelem, hogy itt lehetek, köszönöm!”

Te miért vagy hálás? Ki szoktad mondani?

Egy héten keresztül minden nap mondd ki, ha valakinek/valamiért hálás vagy! Figyeld meg, milyen hatással van rád!