Az elmúlt napokban az üzletekben figyeltem az embereket, ahogy virágot válogattak vagy ajándékot kerestek kedvesüknek Valentin napra.
Fontosak az ünnepek, melyek megszakítják a szürke hétköznapokat. A szerelmesek ünnepe is egy ilyen lehetőség arra, hogy kimutassuk az érzéseinket.
Van azonban egy sokkal mélyebb értelme a törődésnek. Hiába árasztjuk el évente 1-2 ajándékkal a körülöttünk levőket, ha nem vesszük észre a jeleket. Akár azt, hogy jól van, akár azt, ha szenved, valami nincs rendben.
Te mennyire figyelsz a körülötted élőkre?
🤔Észreveszed-e, ha valaki szomorú? Ha igen, akkor mit teszel azon kívül, hogy megkérdezed, tudsz-e segíteni?
Mikor mosolyogtál valakire vagy vidítottad fel? Mit tettél?
Ugyanígy, amikor TE voltál lehangolt, volt-e, aki vigasztalóan feléd fordult?
🤔Örülsz-e szívből a másik ember sikerének?
Volt- e már olyan élményben részed, hogy egy másik ember öröme annyira megmelengette a szívedet, mintha a sajátod lett volna?
🤔Le tudsz-e mondani a saját kényelmedről, hogy valakinek örömet okozz vagy segíts rajta?
Ha a környezetedben beteg, segítségre szoruló ember van, mennyire vagy hajlandó kilépni a komfortzónádból azért, hogy segíts rajta?
Vagy ha valakinek örömet tudsz szerezni azzal, hogy mellette állsz, képes vagy eltérni a megszokottól?
Szeretnék megosztani Veled egy történetet.
Zongora hangverseny volt, este 6 órakor kezdődött hétköznap, melyen az osztályból hárman is felléptek. Bár nagy volt az izgalom, meghívták a kis barátaikat, mert szerették volna megosztani az élményt.
Hasonló helyzetben Te mit tettél volna?
Tapasztalatom, hogy a felnőtt ilyen esetben sokszor valami kifogás mögé bújik és hárítja a felkérést.
Jelen esetben a gyerekek lelkesek voltak, megszervezték maguknak, hogy eljussanak a zeneiskolába (a fellépő gyerekek szülei vállalták a fuvart) és nagyon büszkék voltak a barátaikra, akik, még ha bakiztak volna is (de nem tették) kiálltak a közönség elé és előadták a darabjukat.
Látszólag nem nagy ügy, mégis azt gondolom, hogy ez az igazi törődés, szeretet, amikor együtt tudsz lenni azzal, aki fontos számodra. Ha kell lélekben, ha kell, testben is.
Hiszek abban, hogy ha figyelünk egymásra egy jobb világot építünk.
Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor a munkahelyemen nagyon kiborultam és a kolléganőm felém fordulva utasított, hogy öltözzek, mert megyünk fagyizni. Igen, munkaidőben.
Látta, hogy nagyon rossz passzban vagyok, és bár neki is nagyon sok dolga volt, mégis félretett mindent, hogy engem kirángasson abból a mély gödörből, amiben éppen ültem. Fagyi olyan jól nem esett még. Csak ültünk a Duna-parton, néztük a vizet, de ez a helyzet akkora erőt adott, hogy felálltam és tovább tudtam menni.
Javaslom, hogy járj nyitott szemmel, vedd észre azokat a helyzeteket, amelyekben adni tudsz.
Nem csak pénzzel lehet segíteni, sőt. A legtöbb esetben a jó szó, az együttérzés, a minőségi idő az, ami a másiknak hiányzik.
Hidd el, hogy igaz a mondás: Amennyit adsz, százszor annyit kapsz vissza.
Kezdd el tenni a jót még ma, legyen minden nap Valentin nap!
