Ma nagyon sok minden kavarog bennem. A tegnapi napom egyáltalán nem úgy alakult, ahogy elterveztem. Estére azonban minden a helyére került.
Hogy egységben érzem-e magamat saját magammal? Igen. Ez nem egy objektíven mérhető adat, kívülről nem látszik. Vagyis igen, de erről egy későbbi időpontban írok majd.
Kezdjük az elején.
Régebben, ha beteg lett valamelyik gyerekem, pánik lett úrrá rajtam. Hiszen annyi dolgom van. A munkahelyemen, délután vásárolni is szerettem volna, egy barátommal pedig 2 év után sikerült összehozni egy kávézást, vagy fodrász időpontom volt éppen… Ismerős? Haragudtam a világra, amiért ezt teszi VELEM. Ezek jártak a fejemben vizes borogatást cserélgetve, közben a vérnyomásom az egekbe szökött, én pedig olyan ideges lettem, hogy jobb volt nem hozzám szólni.
Mi változott meg? ÉN. A hozzáállásom a sok teendőmhöz.
Egy kedves barátomat figyeltem, ahogy belesimult a helyzetekbe. Nem aggódott (látszólag), hogy valami nem a terveknek megfelelően alakult. Élvezte az életet, tette a dolgát, de mindig volt magára is ideje, amiben töltődni tudott. Irigyeltem.
Egy „katasztrófa” napon aztán megkérdeztem magamtól: Mi az, amit nem tudsz megoldani ebben a helyzetben? Miért kell ennyire elkeseredned?
A munkahelyi beszámolót otthon is meg lehet írni, a barátnővel, ha már két évet vártunk, egy hetet még kibírunk egymás nélkül, a 21. században van házhozszállítás, sőt, a család többi tagja is képes megvenni a kenyeret és a tejet. Lehet, hogy a férjem is hazaér és így a fodrászhoz is el tudok menni. A gyerekemnek viszont ITT és MOST van rám szüksége.
Tudat alatt felrajzoltam az Eisenhower mátrixot.
–
Hogy az micsoda? Mutatom:
| Sürgős | Nem sürgős | |
| Fontos | Azonnal csinálnd meg! | Tervezd be! |
| Nem fontos | Delegáld! | Hagyd el!! |
Akkor még nem tudtam ilyen tudományosan megfogalmazni, de minden a helyére került. Otthon tudtam maradni a JELENBEN, a prezentáció kész lett, a barátnő eljött hozzánk, így lemondani sem kellett, a fodrászhoz indulás időpontjára pedig a férjem hazaért.
Anyaként és mentorként az egyik leghasznosabb eszköz, amit adni tudok, ez a mátrix. Ma az életem része, tudatosan használom.
Aki ezt JÓL tudja használni, nyert ügye van. A jó használathoz azonban kell önismeret, racionalitás és akarat.
El kell tudni dönteni, melyik feladatom hova tartozik. Ez helyzettől függően változhat.
A bevásárlás,
- fontos, sürgős, ha délután 10 gyereket várunk a zsúrra és nincs otthon gyümölcs, ropi
- fontos, nem sürgős, ha még van kaja, de hétvégére elfogy a tej
- nem fontos, sürgős, ha elfogyott a csoki, én pedig most annyira ennék valami édeset
- nem fontos és nem sürgős, ha épp nyaralni indulunk 3 hétre, nem leszünk otthon
Egy feladat, négyféle besorolás.
Javaslom, hogy nap elején/hét elején nézz rá a teendőlistádra és próbáld meg besorolni őket. Ha kérdésed van, elakadsz vagy csak megosztánád, írj, kommentelj!
