Sokszor csak a felszínt nézzük, mégis messzemenő következtetéseket vonunk le:
- Neki könnyű, minden, amibe kezd, sikeres lesz.
Tényleg így van?
A csecsemőt egyáltalán nem érdeklik a környezetének az igényei, ha éhes, fázik, tisztába kell tenni, sírással jelzi és ez addig tart, míg valaki segítségére nem siet.
Legkésőbb óvodás korban megtanulják a gyerekek, hogy az ÉN-en kívül van Ő is, majd a MI-t is megtapasztalja és megtanulja kezelni.
Felnőtt korban is így vagyunk ezzel. Van egy elképzelésünk az életünkről, a jövőnkről. Ha csak nem remetének szeretnénk elszegődni, ebben a tervben vannak mások is.
Az első sokk akkor jön, amikor ŐK nem pont azt és úgy látják, mint ÉN. Ha nem tud kialakulni a MI szemlélet, akkor nehezebb lesz az élet.
Sok emberrel találkozom, aki annyira mélyen a saját dobozában él, hogy észre sem veszi a körülötte levő világot. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy ő elképzeli, azt kudarcnak éli meg.
Ahhoz, hogy az ÉN-ből MI legyen, kell a kölcsönös odafigyelés, rugalmasság, tisztelet egymás iránt.
Néha áldozatokat kell hozni, máskor értünk hoznak áldozatot. Nagyon ritka, hogy valaki élete minden területén mindig meg van elégedve magával és sikeres. Ha valakit így látsz, nézz a felszín alá, ismerd meg, és meglátod, ő is hordoz sebeket, nehézségeket.
Nekem nem sikerült mindent a saját terveim szerint megvalósítani, mégis fantasztikus hetem volt.
A heti tervemben szerepelt 2 esemény, mely nagyon fontos volt számomra. Az egyikről majdnem lemaradtam, mert a sürgőset a fontos elé helyeztem…. és a kisördög is a vállamon ült (csöpögött az eső, hűvös volt).
Hálás vagyok, hogy nem engedtem a kényelem csábításnak, mert így elintéztem 2 másik, régebb óta halogatott ügyet is.
Volt egy, családtagom számára nagyon fontos esemény, amire eszem ágában sem volt elmenni. Kifogásokat kerestem. Aztán megértettem, hogy neki ez legalább olyan fontos program, mint nekem előző napi. Beleálltam és olyan felismeréseket szereztem, amire álmomban sem gondoltam.
A szombati napom szintén nem tervezett programmal telt. Családos kirándulásra hívtak bennünket. Az egész napos túra nekem nem fért bele, de délutánra tudtam csatlakozni Nem voltam nagyon bátor, de háttér-játékosként szám-háborúztam is. Csodás volt.
Hétközben a munkahelyemen a hobbimnak élhettem. Elvállaltam, hogy tréninget tartok. Nagyon készültem rá, kicsit féltem; de alaptalannak bizonyult. Fantasztikus emberekkel fantasztikus napokat töltöttem együtt.
Mit nem csináltam, amit terveztem?
Csak szombaton jutottam el vásárolni, pedig hét közben terveztem.
Nem vasaltam.
Nem aludtam napi 8 órát (hétvégén bepótolom).
Nem főztem meg előre a vasárnapi ebédet.
Mindegyikkel tudok együtt élni.
Lásd meg a szépet azokban a helyzetekben is, ahova nehezen érkezel meg. !
Közben van olyan terület, ami a „nincs ráhatásom” zónában van, egyetlen lehetőség a türelem gyakorlása. Nehéz, de MI-nekünk ez is könnyebb, mint ÉN-nekem.
Van olyan helyzet is, ami nehéz, mert nem sikerül (nem is cél) lélekben kívülállónak maradni. Ott marad a drukkolás, biztatás, izgulás, aggódás. De hiszem, hogy minden kisimul, mert ahogy John Lennon mondta:
„A végén minden rendben lesz. Ha valami nincs rendben akkor nincs vége. “
Egységben élni magammal jó!!
