Időgazdálkodás- Jelen lenni

Gondolkodtál már azon, mivel töltöd az idődet? Tudom, hogy fel tudsz sorolni nagyon sok tevékenységet, de ha azt kérdezném, hogy múlt héten mennyi időt töltöttél munkával, aktív kikapcsolódással, pihenéssel, meg tudod mondani?

Tedd a szívedre a kezed! Veled is előfordult, hogy nap végére úgy érezted, nem pihentél semmit, mégsem jutottál ötről a hatra?

A keleti ember és a modern nyugati ember élete abban (is) eltér, hogy míg a keleti ember egy lelassult világban él, a nyugati ember nem tud megállni. Pihenés alatt is tenni akarunk, megyünk, nézünk. A csend megnyugtatás helyett sokszor felidegesít. Háttérzajként kapcsoljuk a TV-t, az autóban szól a rádió. Természetesen nem akarok általánosítani, mert van, aki élvezi, ha a természet „zaja” veszi körül. 😊 Érdemes megnézni a Világok arca: Baraka című filmet. Gyönyörűen megmutatja a teremtett világ szépségét, az emberi élet lüktetését a világ különböző pontjain. Ha belső békét szeretnénk a lelkünkben, kell, hogy a pörgés-pihenés egyensúlyt megtaláljuk.

Azt, hogy mit jelent a pörgés, könnyen meg tudjuk fogalmazni. Reggel felkelünk, dolgozunk, hazaérve vacsorát főzünk, füvet nyírunk, tanulunk a gyerekkel, takarítunk, majd este lehuppanunk a kanapéra.

De mit jelent a pihenés? A feltöltődés? Van-e ilyen az életünkben?  Egész biztosan van, csak lehet, hogy nem vesszük észre. Mert nem vagyunk jelen a tevékenységeinkben. Sokszor a múltban ragadunk, vagy már a jövőt tervezgetjük ahelyett, hogy megélnénk a pillanatot, amiben vagyunk.

Az elmúlt hónapban tudatosan figyeltem magamra, írtam, mivel töltöm a nap 24 óráját. Két kulcs-gondolat körvonalazódott bennem:

1. MINDENNEK MEGVAN AZ IDEJE
2. JELEN LENNI

Mit jelentenek ezek pontosan?

Az első: mindennek megvan az ideje. Nyugati emberként az órámhoz vagyok kötve, ráadásul alkalmazottként dolgozom, nem home-office-ban. Ezt azért tartom fontosnak, mert a munkaidő alatt nem tudom betenni a mosást, megfőzni az ebédet, de a bevásárlás is ezen idősávon kívül történik.

5-kor kelek (hétvégén fél6-kor), a kávém mellett a reggeli rutin része, hogy végig gondolom a napomat. Tudom, mik a sarokpontok. Amikor dolgozom, arra fókuszálok. Persze anyaként, ha vizsga nap van, a szívemben hordozom a gyermekemet, de igyekszem a magánélet viharát a küszöbön hagyni. Ugyanígy, otthon kevés energiámat viszi el a munkámon való rágódás.

Ha csak megtervezett rend szerint élném az életemet, hamar kimerülnék. Ahhoz, hogy bírjam a tempót, kell találni időt a kikapcsolódásra is. Számomra a családommal, barátainkkal töltött idő kikapcsolódás. Elmenni a Duna-partra, közösen sütni valamit, kiülni az udvarra, vagy éppen leckét írni (na, jó, az nem mindig könnyű). Amíg minden gyermekünk otthon lakott, hetente egy este családi társasozás volt a program. Ilyenkor leültünk, teáztunk, beszélgettünk, társasoztunk. Ezek azonban csak akkor működnek jól, ha JELEN vagyunk.  

Ha ki tudjuk kapcsolni a telefont, le tudjuk kapcsolni a TV-t. Ekkor tudunk figyelni a másikra, meghallani, reagálni rá. Tegnapi élmény: A legkisebb lányunk az iskolában pizsipartizott, így csak a nagyok voltak otthon. Este 9 órakor ért haza mindenki, ekkor ültünk le vacsorázni. Előtte már megbeszéltük, milyen filmet nézünk. Amikor a filmnézésre került sor, inkább a beszélgetés mellett döntöttünk. Lemaradtunk a 4:0-s magyar győzelemről, de nem bántam.

Ahogy sok család, mi is úton vagyunk az életünk nagy részében. Emlékszem, amikor a legkisebb lányunk bölcsis-ovis volt, az autó tele volt kifestővel, bábbal, könyvekkel, mert mindig hoztuk-vittük a nagyokat, vártunk a zeneiskolában, ültünk a kocsiban. Teljesen más minőségi idő ez, mint amikor meghitten, egymás szemébe nézve tudunk beszélgetni, amikor lámpaoltás után elmesélik, hogy mi történt aznap. De nem tehetünk úgy, mintha nem ebben a világban élnénk. Az életünk része, hogy mozgásban vagyunk, a gyerekek ebbe nőnek bele. Meg kell tanítanunk nekik, hogyan tudják kihozni a legjobbat ebből a világból.

Úgy gondolom, az élet zene. Tudjátok, mi a zene?

A szigorú definíció így szól: A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő.

A tudós fogalomalkotók azért tovább mentek. Abban egyetértettek, hogy a „zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata. A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeni váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt.” (Wikipedia)

Vagyis minden. Mivel nem légüres térben élünk, folyamatosan zene vesz körül. Amikor éjjel felébredünk is hallhatjuk a fejünk felett elhúzó repülőgépet, a távolban zakatoló vonatot, csiripelő madarakat, vagy a légzésünk hangját.

Ha a lelkünk békében van a világgal, a zenénk harmonikus. Ha megbomlik az egyensúly, diszharmónia alakul ki. Javaslom meghallgatni John Cage: 4 perc 33 másodperc című művét. Ha sikerült, kíváncsi vagyok a véleményedre. Milyen érzéseket hozott felszínre benned? 

Nagyon szeretek olyan helyekre járni, ahol nyugalom van. Legutóbb Pannonhalmán töltöttem fél napot, ahol a gyönyörű hely elvarázsolt. Egy működő monostor, bencés szerzetesek lakják. Iskola, idősek otthona is működik a területen. Elgondolkodtató, hogy a rend tagjai hogyan tudnak mindig nyugodtak lenni, pedig nekik is van rengeteg dolguk. A válasz, azt hiszem, az, hogy mindennek megvan a helye az életükben. Tanulhatunk tőlük. Munka közben meg tudnak állni, hálát adni azért a sok jóért, amit kapnak. Szent Benedek nagyon szigorú regulát adott, de pl. az ebéd utáni sziesztát fontosnak tartotta. A vasárnapot a pihenésre, olvasásra jelölte ki. A mediterrán népek életritmusában is megfigyelhető, hogy szánnak időt a feltöltődésre, ebéd után elvonulnak. Hétvégén a kávézók-teázók teraszait társasozó, beszélgető társaságok töltik meg. El tudják választani a munkát a pihenéstől. Így hatékonyabban tudnak jelen lenni és a teljesítményük is jobb.

Ahhoz, hogy békében éljünk magunkkal és az életünk egyensúlyban legyen, meg kell találnunk a helyét a kemény munkának, a kikapcsolódásnak. De mindenek előtt meg kell tanulni JELEN lenni az életünkben, figyelni arra, ami éppen történik. Itt a nyár, ilyenkor tovább van világos, szabadabbnak érezzük magunkat. Próbáld ki, hogy tudatosan figyelsz arra, amiben éppen benne vagy. Ha van kedved, oszd meg az élményeidet!